A fekete hattyú más, mint a fehér társai.
Mindig is kívülállóként kezelték.
Kiközösítették.
Egyedül ringatózik a víz felszínén, melynek tükrében ugyanazt a sötétséget látja, mely az ő szívében is tombol.
A kirekesztettség nem engedett számára elfogadást.
A fehér tollak gyűrűje mindig szétnyílik körülötte, mintha jelenléte foltot ejtene a tisztaságon.
A vágy, hogy tartozzon valahova, minden másodperccel egyre múlandóbb reménnyé formálódott.
Lelkében ott él a magány, mely változásra áhítozik.
Sóvárogva keresi a helyét a többiek közt… Mégsem lelhet társra soha.
Mégis…
A fekete tollak, nem hibát, hanem olyan szépséget rejtenek, amely nem a megszokásban, hanem az egyediségben gyökerezik.
Különleges… mert más.
És ebben a másságban rejlik valódi fensége.
Ardynt az iskolai kegyetlenség formálta. Szavak, amik a pengénél mélyebbre vágtak. Tettek, amelyek darabokra zúzták.
Ám minden seb lassan fegyverré vált. Most már nem az a fiú, akit megtörtek. Hanem a csendben lappangó ítélet.
És amikor eljön az idő… a vér mossa majd tisztára a múltját.
Zsoo –
„Az áldozatot mindig könnyebb elhalgattatni, mint meghallgatni.”
Nem tudom, hogyan kezdjem ezt az értékelőt, mert őszintén még nem vagyok biztos benne, hogy teljesen kihevertem ezt a könyvet.
A történet középpontjában a 16 éves Ardyn áll, aki hosszú ideje olyan fájdalmat hordoz magában, amit senkinek sem lenne szabad. Ahogy a bántalmazások miatt egyre mélyebbre süllyed a saját sötétségében, az én szívem is vele együtt tört darabokra.💔😭
Eddig ez volt Almának a legtraumatizálóbb könyve számomra. És nem azért, mert tele lenne kínzással vagy véres jelenetekkel (bár az is van). Hanem azért, mert olyan kegyetlen pontossággal mutatja be a lelki (és testi) bántalmazást, hogy az olvasás közben alig bírtam abbahagyni a sírást😢
Én életemben nem zokogtam még így egy könyvön se. Konkrét végig bőgtem… Ha azt hiszed elég hozzá a 100-as zsepi, hát barátom nagyot tévedsz😬🥲
Ardyn karaktere teljesen letaglózott. Ijesztő volt, hogy mennyire tudtam vele azonosulni. A belső monológjai után többször félre kellett tennem a könyvet, mert nem láttam a könnyeimtől.
Az egész történet nyomasztó, depresszív és lélekpusztító. De közben olyan gyönyörűen van megírva, hogy képtelen voltam letenni. Alma ismét bebizonyította, hogy pontosan tudja, hogyan törjön össze minket a lehető legrosszabb és talán legjobb módon🥹❤️🩹
És a befejezés… Mindenre számítottam. Na de erre? Erre egyáltalán nem😮🔥
Ráadásul Almának megint sikerült előhúznia valami olyan beteg és zseniális húzást, amitől csak ültem a könyv felett és próbáltam feldolgozni a történteket.
Szerettem ezt a könyvet? – Nagyon…
Összetörte a szívem? – Még annál is jobban…
El fogom felejteni valaha…? – Soha….
Lőrinczynè Medgyes Fanny (megerősített tulajdonos) –
Keresem a szavakat, de egyszerűen annyira nehéz a lelkem, hogy csak sírni vagyok képes🖤
“Egy fiú, aki csupán a megfelelést, és az elfogadást kereste…”
Ardyn…annyira sajnálom. Sajnálok mindent amit veled tettek, amivé téged tettek. Pedig te semmit nem tettél.🖤
Vannak azok a könyvek amiket nem ajánlasz mindenkinek. Nem ajánlottam mindenkinek a Death in the mirrort sem. De ezt sem fogom. Csak ezt más okból nem.
Ez a könyv teljesen megsemmisített. Itt ülök és próbálom feldolgozni. Mert ez életszerű, ilyen van. Ez nem mese vagy valami olyan kitaláció ami sosem történhet meg.
Többen élhetnek így, mint gondolnád.
2 fiam van. Ebbe a lelkem bele szakadt. Mert bár még kicsik, és gyönyörűek, tapasztalatból tudom, hogy mindenkit lehet bántani. Engem is sokat bántottak anno. Nem így, sokkal kevésbé. El sem tudom képzelni ez milyen lehet. Az anya-fia beszélgetések nekem nagyon nehezek voltak. Át érezni, hogy az édesanyja mennyire próbálta óvni, megadva neki minden szeretetet…de van, hogy ez nem elég. Nem tudja feledtetni, amit mások okoznak.
Rossz ember vagyok, ha a felénél azt mondtam, mindenki megérdemel mindent? Lehet. De a végére mindent máshogy láttam. Egyszerűen csak mérhetetlen szomorúságot, és sajnálatot éreztem egy fiú iránt, akit többen bántottak, mint szerettek.
Egyébként imádom Alma könyveiben, hogy zenéket szúr be egyes helyekre, ezzel is át adva, hogy milyen hangulata van annak az adott résznek, amit olvasok. Nem segített benne, hogy ne sírjak…
Ha úgy érzed a lelked mindent elbír, akkor is gondold meg, hogy bele kezdesz e. Mert amellett, hogy egy tökéletes mű lett, teljesen ki fogja facsarni a lelkedet. A végén pedig, azt fogod kérdezni magatól, hogy miért?🖤