Mi lenne, ha a tükör nem csak azt mutatná, amit látsz?
Hanem valami mást… valami sokkal sötétebbet.
Egy másik énedet.
És bár az arcvonások és a mosolyod ugyanazok… mégis el vannak torzulva.
A tükör túloldalán valami lélegzik.
Valami figyel.
Minden mozdulatod, minden lélegzeted magáévá teszi.
El akar venni tőled mindent, ami te vagy.
Ha egyszer áttörte a tükröt, nincs visszaút.
Neki a tested már csak egy porhüvely. Egy kényelmes álca.
Te pedig csupán egy elnyomott emlék maradsz…
Éppen ezért… Sose nézz bele a tükörbe!
Ne válaszolj, ha megszólít!
És ha egyszer látod magad mosolyogni, miközben te mégsem teszed…
FUSS!!!
Zsoo –
Ha szereted a sötét, lélekromboló történeteket, ahol a traumák, a manipuláció és a megszállottság áll a középpontban, akkor a Death in the Mirror neked való lehet. Aldren, Aeden és Sky története messze nem egy könnyed olvasmány – ez egy brutális, érzelmileg megterhelő utazás, ami garantáltan nem hagy érintetlenül.
Először is ki szeretném emelni, hogy Alma Kent-nek ez a regénye egyáltalán nem hasonlít az előzőhöz! Az Aki bújt, aki nem ehhez képest egy csillámporral bevont csodavilág. A Death in the Mirror egy durva történet, ami szerintem még sok dark romance/pszichothriller kedvelőt is ki triggerelhet ezért kérlek benneteket nézzétek meg a Trigger Warning listát‼️‼️‼️
Alma nem finomkodott mikor megírta Aldren, Aeden és Sky történetét. Már az elején bedobott minket a mélyvízbe és utána se nagyon engedett minket a felszínre.🫣
Nagyon.. traumatizáló és lélekromboló lehet ez a könyv egyeseknek. Az egész egy igazi érzelmi hullámvasút volt számomra.
Aldrentől sokszor a hideg is kirázott, de ettől függetlenül a kedvencem lett❤️🔥🥵, de nyugi Aeden sokkal elborultabb😂🙈 Sky viszont egy kis aranyos cukorbogár. Olyan naiv hogy az már néha fájt😂🩷
Maga a cselekmény szerintem kurva jó volt! Mindig történt valami izgalom és csak kapkodtam a fejem. Egyszer szörnyülködtem, majd nevettem aztán sírtam és sorolhatnám😂 az fix hogy kicsinálta kicsi szívemet ez a könyv❤️🩹
Összességében ez egy műalkotás! Rengeteget fejlődött az írónő az első regénye óta. Mind írásban, mind stílusban, mind karakterfejlődésben. Bár én az Aki bújt, aki nem-et is a végtelenégig ajnározom én azt hiszem új kedvencet avathattam ezzel a kötettel!
Bogicaa –
Alma Kent – Tükörben a halál
Nehéz szavakba önteni, mit adott nekem ez a könyv, mert a Tükörben a halál a létező összes érzést kiváltotta belőlem. Egyszerre éreztem sajnálatot, izgalmat, undort, haragot és fájdalmat – mintha minden oldallal egy újabb réteget tépett volna le rólam. Folyamatosan kettős érzés kísért: megértettem Aldren tetteit, mégis elítéltem őt, és ez az ellentmondás végig ott feszült bennem, amíg olvastam.
A történet eleji gyilkolás-jelenetek őszintén megviseltek; a gyomrom is összeszorult, és azt éreztem, ez a könyv nemcsak lelkileg, de mentálisan is próbára tesz. Mégis, pont emiatt éreztem azt, hogy megedzett.
A legvége… az teljesen összetört. Még soha egyetlen könyv sem váltott ki belőlem ennyi, ilyen mély érzést. Alma Kent ezzel a második könyvével valami egészen különlegeset alkotott — olyasmit, amit nagyon kevés író tudott eddig elérni nálam.
A főszereplők különbözősége, az, ahogy egymás mellett és egymás ellen léteznek, végig fenntartotta bennem a feszültséget és a kíváncsiságot. És ami igazán mély nyomot hagyott: az írónő gyönyörű, lírai megfogalmazásai. Annyi szép gondolat volt benne, hogy többet is kiírtam magamnak a füzetembe. Őszintén mondom, még nem olvastam ilyen szépen, mégis nyersen és őszintén megírt sorokat, mint ebben a könyvben.
Ezt a könyvet nem egyszerűen elolvasni kell — ezt át kell élni, minden fájdalmával, minden gyönyörűségével együtt.
Tate –
Most fogom újra olvasni de ez egy nagyon beteg könyv. A szerző nagyon tehetséges.
Ez nem egy Aki bújt aki nem regény, mert mindig valami másban próbálja ki magát.
Kérek minden olvasót, hogy vegye komolyan a tartalmi figyelmeztetéseket, mert Aldern és a Aiden nem kegyelmez! Imádtam őket és egy doboz cigit is készíts be a biztonság kedvéért!
Viv –
Már az első mondat ad egy hangulatot az egésznek, felállít egy mércét, és azt hiszed tudod mi a franc történik, aztán az utolsó fejezet kiszakítja a szívedet. Hát ez Alma Kent..🥹
Aldren, aki hatalmas felelősséget vállal azzal, hogy a mentális beteg ikertestvére gyámja lesz. A szociopata, akinek a nők csak potenciális tetemek, ezzel próbálva segíteni a testvére gyógyulását. De vajon ez valóban segítség, vagy csak jobban árt?
Aeden, akiben egy olyan démon él, akinek lehetetlen csillapítani az éhségét, ölnie kell, mert ölni akar. Élvezi a kínzást és, hogy fájdalmat okozhat. Egyre nehezebb féken tartani.
Sky, egy átlagos lány, aki egyszer rosszkor volt rossz helyen. Felfigyelt rá egy sorozatgyilkos, aki csak magának akarja. Minden áron végezni akar vele, ám van amivel Aldren nem számolt..
Érzések. Van belőlük bőven… érzelmi hullámvasút az egész történet. Nagyon sokszor mosolyogtam (bár én beteg f.sz vagyok, a kínzásoknál is mosolyogtam🤣), viszont sokszor volt, hogy csak lestem magam elé “huu baszki” fejjel. Sírtam is (főleg a végén).
Végigkíséri a történetet a tesvéri szeretet ereje, ugyanakkor a bizonytalanság is. Aldren nagyon sokszor kerül közel a feladáshoz, de mindig kitart a testvére mellett.
Elképesztő kutatómunka van a könyv mögött. A betegség, a gyógyszerek, terápiák, az elme játéka stbstb… lenyűgöző volt. Kereshetsz benne logikai bukfenceket, de nem fogsz találni. Meg kell jegyeznem, hogy bár nekem az Aban is nagy kedvenc, de zseniális az a fejlődés amit Alma tanusított. Gratulálok!❤️
Imádtam, ahogy kialakul és elmélyül a szerelmi szál.🥹
És a vége…. Esküszöm én ennyit nem sírtam soha egy könyvön sem. De filmen se, sőt szerintem életemben sem. Több napja, hogy befejeztem, de akárhányszor eszembe jut könnyezem. Tátott szájjal, bömbölve olvastam el az utolsó fejezetet, miközben épp kiszakadt a szívem. Nagyon fájt, és nagyon maradandó lett. Nem találtam a szavakat rá.